nem tudom megmondani, mit érzek, mit is érzek annyira rossznak, de sírni tudnék..
azért, mert nem úgy van, ahogy akarom? persze, az embernek mindig rossz, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogyan szeretné, de ez más.
valahogy mintha nem lenne meg az a minimális, amire szükségem van.. de mi is az pontosan? egy beszélgetés. egy jó beszélgetés, ami talán már olyan régen volt, hogy nem is emlékszem rá. igen..
mindig ez a rohanás, meg a félbehagyott gondolatok.. útálom a rohadt internetes kommunikációt! és soha többé nem is akarom csinálni! mert egyszerűen nem elég.. és úgy érzem mintha, talán a kelleténél is mélyebb nyomokat hagyna bennem. olyanokat, amiket észre sem veszek, csak előtörnek egy-egy idegesség, vagy nyomasztó érzés formájában.. és olyankor belegondolok megijedve, hogy Uram Isten, ez miért van? nem tudom.. nem tudom, mi az oka.. próbálom elmondani, de addigra elmész.. el sem akarom kezdeni a semmitmondó beszélgetést, mert mindegyiket olyan szörnyű befejezni.. talán mintha.. olyan érzés talán, mint amikor vár valamit az ember, és zajlik a dolog, hirtelen végetvetnek neki, és ő meg ottmarad, azzal a furcsa, talán csalódott érzéssel, hogy "ez semmi sem volt.. megint nem történt semmi.." és ez rossz. ez kiábrándító.
tudom, pedig csak átlag dolgokról beszélnénk, én mégis valahogy ezt érzem mindig..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése