nagyon mérges voltam, dehát.. nem volt mit tennem, itthon kellett maradnom.. legközelebb tutira nem az ágyamba teszem a telefonom, hanem ki a szekrényre, hogyha csörög, akkor mindenképpen ki kelljen kelnem az ágyból!..
de nézzük a jó oldalát, legalább kipihentem magam. bár, már ebben sem vagyok biztos..
alighogy észheztérek, és pár óra múlva már sötét is van. nem feltétlen nyomott a hangulatom, de talán mégis. na mindegy..
visszatérve a tegnapra, jó volt hazajönni.
jó volt így hazajönni, hogy előtte a lányokkal elmentünk az Árkádba pizzázni. velük mindig jó. (:
sokat nevettünk, pedig meglehetősen rövid idő volt.
az a bőröndcipelés, meg ahogy Petra megijedt, hogy Dóri tonicot tölt a poharába.. : D
és az Árkád is olyan szép volt, tiszta karácsonyi hangulat, kivilágítások mindenhol! ^^ plusz, bementünk egy kis üzlebe is, ahol annyi minden szép dolgot láttam, hogy az csuda! fel is kell írnom, hogy mit szeretnék biztosan megvenni. szééép papírtasakos illatosítót, és karácsonyi szappant is.. ^^
végülis az egész bolt kéne, nyilvánvalóan.. : D
jaaaj és a szarvasos kulcstartóról sem szabad megfeletkeznem! [ezt csak emlékeztetőül.. (:]
aztán, ahogy már szürkületben sétáltunk a ködös városban, a szűk járdán egy eldugott kis utcában, körülöttünk tompa ricsaj, a város zajai, halvány utcai fények.. a lányok órára, én meg az állomásra. ahogy szenvedtem Eszti bőröndjével, mert sosem akart egyenesen utánam gurulni! : D
valahogy az a kis séta nekem olyan varázsos volt, maradandó, pedig a legtöbb ember azt mondaná rá, - és én is józan ésszel, - hogy "nem történt semmi különös", de valahogy mégis..
talán pont ez a 3 hónap a különös az egészben..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése