mondják, hogy a tél eljöttével az emberek magukbazárkóznak teljesen, "belső nagytakarítás"? lehet.. a tél olyan tiszta, olyan fagyos, de számomra talán mégis a legbensőségesebb évszak mindközül.
bentről figyeled a külvilágot.
és mikor kimész, mintha megállt volna az idő, mintha minden nap ugyan olyan lenne, pontosan ugyan olyan hideg, és tiszta.
legszívesebben sétálnék ilyenkor az erdőben, de amit talán leginkább tennék, az egy jó kis lovasszánozás. annyira varázsos..
vonat. tegnap is vonatoztam, minden héten minimum kétszer.. mondjuk haladás, a 6 éven keresztül napi szinten való vonatozáshoz képest. egyre inkább leszokok a mávról.. jó azért tegyük hozzá, nem jókedvemből teszem. (:
lerendeztük a gyakorlatot is, már csak az igazolás kell, meg a beszámolót megírni.. jó volt bent! érekes dolog ez, én nem úgy vagyok a középiskolával, mint sokan mások, hogy miután otthagyják csak évek múlva mennek vissza és eltűnődnek, hogy "Uram Isten, itt aztán tényleg semmi sem változot..."
én pont az ellenkezője vagyok, annak ellenére, hogy azért nem viszem túlzásba a bejárást én sem! de mikor leszállok a vonatról és sétálok befelé, annyira természetes. mikor benyitok a nagy ajtón, minden olyan, mintha tegnap lett volna, szó szerint.. a régi ismerősök sem meglepetten néznek, nem úgy, mint akit ezer, meg ezer éve nem láttak, hanem csak moyolsognak, mitha megszokott lenne, mintha minden nap látnánk egymást..
és a beszélgetések is úgy zajlanak. teljes nyugalomban, és a lehető legnagyobb természetességgel. ^^
sosem akarjuk elfeledni egymást, mégis megtesszük..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése