2011. november 30., szerda

vanília & gyömbér



majdnem el is felejtettem.
tegnap vettem ezt a gyönyörűséges ajakápolót a H&M-ben. annyira imádom! *-*

  

a gréta garbó és a gránd hotel















elveszett nap

felkelni mindig a legnehezebb. ha már megtörtént, onnan simán megy minden. nade a felkelés?! talán hagyjuk is..
nagyon mérges voltam, dehát.. nem volt mit tennem, itthon kellett maradnom.. legközelebb tutira nem az ágyamba teszem a telefonom, hanem ki a szekrényre, hogyha csörög, akkor mindenképpen ki kelljen kelnem az ágyból!..
de nézzük a jó oldalát, legalább kipihentem magam. bár, már ebben sem vagyok biztos..
alighogy észheztérek, és pár óra múlva már sötét is van. nem feltétlen nyomott a hangulatom, de talán mégis. na mindegy..

visszatérve a tegnapra, jó volt hazajönni.
jó volt így hazajönni, hogy előtte a lányokkal elmentünk az Árkádba pizzázni. velük mindig jó. (:
sokat nevettünk, pedig meglehetősen rövid idő volt.
az a bőröndcipelés, meg ahogy Petra megijedt, hogy Dóri tonicot tölt a poharába.. : D
és az Árkád is olyan szép volt, tiszta karácsonyi hangulat, kivilágítások mindenhol! ^^ plusz, bementünk egy kis üzlebe is, ahol annyi minden szép dolgot láttam, hogy az csuda! fel is kell írnom, hogy mit szeretnék biztosan megvenni. szééép papírtasakos illatosítót, és karácsonyi szappant is.. ^^
végülis az egész bolt kéne, nyilvánvalóan.. : D
jaaaj és a szarvasos kulcstartóról sem szabad megfeletkeznem! [ezt csak emlékeztetőül.. (:]

aztán, ahogy már szürkületben sétáltunk a ködös városban, a szűk járdán egy eldugott kis utcában, körülöttünk tompa ricsaj, a város zajai, halvány utcai fények.. a lányok órára, én meg az állomásra. ahogy szenvedtem Eszti bőröndjével, mert sosem akart egyenesen utánam gurulni! : D
valahogy az a kis séta nekem olyan varázsos volt, maradandó, pedig a legtöbb ember azt mondaná rá, - és én is józan ésszel, - hogy "nem történt semmi különös", de valahogy mégis..
talán pont ez a 3 hónap a különös az egészben..

  Tumblr_kw9rpvpwxx1qztsrto1_500_large

2011. november 29., kedd

groteszk vég..

éjszaka, hazafelé, két tanya közt gyalog, egy halastóba fulladni.
true story..

2011. november 28., hétfő

ahogy élsz, annyit érsz..

"..holoth ew senkjnek sem vethöth, hanem a kj vetöth bwnhodgjek az."
Ex nostra Sarwar: 19. Janu. 1609

Báthory Erzsébet szavai, papíron.

Batthory Eörsebeth

mit is írt az a bunkó nő? molylepke? azt hiszem.. szeretett volna ő ilyen csodálatos molylepke lenni!..

már évek óta.. igen, sajnos már évek óta nem foglalkoztam ezzel a nagyságos nővel, Báthory Erzsébettel.. nem méltó, nem érdemli meg az elfeledést.. mondjuk nálam ilyesmiről szó sincs, mert akárhol hallom meg a nevét, felderengenek a tapasztalatok, előtör a szerzett tudás, amit senki sem vehet el, és fellobbanok, mint a tűz!
valamiért a szívemen viselem ennek az asszonynak a sorsát, és szeretném bizonyossá tenni az emberek számára a puszta tényeket.
majd ha lesz bárki is akár ilyen erős, kitartó mint Ő, akkor az vessen rá követ.. de addig szerintem a tudatlanok csak fogják be a szájukat, és rendezzék a saját életüket..

          

Zolghalathomotth ayanlom kgdnek mynth Jo akaro Fyam Uramnak, Istenthwll kywanok kgdnek eghesseghöss hozzw eletötth boldogwll megh adathny mynd Azzonyommall ew kegmevell edgyethemben: etc.

Az ked leveletth vötthem es Jo tanacsyath mellyben Inth kegd hogy semmy dologban ne arcsyam magham, se hozzajok ne kwldgyek, Az ked Jo tanacsyath, es Inteseth fölötte nagy Jo neven vötthem kegtöll, es ha az Ur Isten eltheth meghis zolghalom kegdnek, hozzam valo Jo akarattyath: Ir ked arrulis hogy megh Iryam Bechben faluim ell rablasath, es egetteteseth, myngyarasth megh Irtham mynek elötthe az ked levele erközöth, mert bizonsagull hiwom az Istenth, hogy miegh ekkoraigh hiwseghömöth megh tartottam ew Fölseghehözz nemis Igyeköszthem masshozz kötheleznöm hiwseghemöth. Azonis leszök penigh valaminth s-valahogy leszen, hogy ezön hiwsegben megh maradgyak. I[ste]n sokaigh elthesse kegdeth Jo eghessegben.

Datum ex nostra Leuka: 3: Juny: 1605.

Kegd Jo akaro Annya Zolghall:
Bathory Eörsebeth

2011. november 27., vasárnap

csak

         Tumblr_lrfl2gi6i41qzx3yso1_500_large

most ismét csak úgy elkapott az írhatnék..
sok teendőm van/lesz a közeljövőben és attól függetlenül, hogy elrendeztem a vizsgáimat időbeosztás szempontjából, mégsem látom át jobban a dolgaimat.. kezd kialakulni, és úrrálenni rajtam a káosz!
zuhanyzás közben is annyi mindenen gondolkoztam, csak néztem magam a tükörben. aztán egy kis testápoló, és máris minden puhább! na persze...
most meg beugrott az is, hogy találkozhatnék, és új ismeretségeket köthetnék. nem is hülyeség. sőt!
de mikor?
szóval visszatérve az eredetihez, ma egész nap csak gondolkoztam, és most úgy érzem, úgy fogok lefeküdni, hogy tisza és friss vagyok, vagy inkább megtisztult?..
össze-vissza cikáznak a fejemben a behatárolhatatlan gondolatok, a fogaim simák, a szám friss..
olvasnom is kéne, nem is keveset! a tanulásról meg ne is beszéljünk..
a hülyeség pedig nem lankad, rohan a világ, de hová? nem tudom, tudok-e jó döntést hozni.. vagyis inkább azt nem tudom létezik-e jó döntés?
mondjuk ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy fölöslegesen is aggódnék ezen, mert úgysem fogom megtuni a választ, soha.

jaaaaj.. ez most egy nagyon szétszórt, - vagy inkább összetett? - bejegyzés lett.
i'm sorry..

coming soon

..nagyon fölkeltette az érdeklődésemet! egy kis Erzsébet-kori anglia, meg ez a zene.. jajj.. de jó lesz! ^^




2011. november 26., szombat

Megint..

tegnap is írásba fektettem, ma is megteszem.
nem tudom megmondani, mit érzek, mit is érzek annyira rossznak, de sírni tudnék..
azért, mert nem úgy van, ahogy akarom? persze, az embernek mindig rossz, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogyan szeretné, de ez más.
valahogy mintha nem lenne meg az a minimális, amire szükségem van.. de mi is az pontosan? egy beszélgetés. egy jó beszélgetés, ami talán már olyan régen volt, hogy nem is emlékszem rá. igen..
mindig ez a rohanás, meg a félbehagyott gondolatok.. útálom a rohadt internetes kommunikációt! és soha többé nem is akarom csinálni! mert egyszerűen nem elég.. és úgy érzem mintha, talán a kelleténél is mélyebb nyomokat hagyna bennem. olyanokat, amiket észre sem veszek, csak előtörnek egy-egy idegesség, vagy nyomasztó érzés formájában.. és olyankor belegondolok megijedve, hogy Uram Isten, ez miért van? nem tudom.. nem tudom, mi az oka.. próbálom elmondani, de addigra elmész.. el sem akarom kezdeni a semmitmondó beszélgetést, mert mindegyiket olyan szörnyű befejezni.. talán mintha.. olyan érzés talán, mint amikor vár valamit az ember, és zajlik a dolog, hirtelen végetvetnek neki, és ő meg ottmarad, azzal a furcsa, talán csalódott érzéssel, hogy "ez semmi sem volt.. megint nem történt semmi.." és ez rossz. ez kiábrándító.
tudom, pedig csak átlag dolgokról beszélnénk, én mégis valahogy ezt érzem mindig..

 Tumblr_lgfivwvawt1qaqjofo1_1280_large

Velencénk..

anno 2009





        











Drágáim;

engem a napokban nagyon elkapott az emlékezés héve..
megtenném újra, és újra, bármilyen fárasztó volt is! és szeintem Ti is..^^

8kor indultunk Dabasról, én foglaltam hátul a helyeket.. sötét, hűvös őszi este volt, a tájból semmit sem láttunk utazás közben, csak az autók elsuhanó piros-sárga lámpáit, és néhol messze egy-egy falu, város halvány fényeit.. na meg a kivilágított viaduktot a Balatonnál.
egész úton odafelé hangooskodtunk, egyszer hideg volt a buszon, egyszer meleg, aludni nem lehetett. talán, ha 10 percet aludtam odafelé elvétve..
már hajnalodott, mikor Olaszországba értünk; sosem felejtem el azokat a kis kőházakat a puszán, mint a tanyák itthon, csak persze olyan olaszosan..

aztán áthajóztunk Velencébe. nos, szép, és hangulatos város természetesen, de én már eslő ránézésre eldöntöttem, hogy egy napot nem bírnék ott lakni.. se fák, se utak, csak egy óriási labirintus! és kosz..
mindemellett persze érdekes hangulata van. emlékszem, igyekeztünk a nagyrészét bejárni, eléggé kiismertem az egyes részeket, mintha már többéves tapasztalatom lenne. egyszer el is hagytam a többieket, és csak siettem telefonnal a kezemben a parton, körülöttem mindenki olaszul beszélt, és tűzött a nap. úgy mentem, mintha 1000 éve rendszeresen oda járnék, még emlészem is az útvonalra.. aztán persze megtaláltam a többieket. vagy nem is voltam akkor egyedül? nem tudom.. minden estre tudom ,hogy ezek a gondolatok futkároztak a fejemben.

és arra emlékztek, hogy a wc sem volt ingyen és váltanunk kellett?
és azok a cipők! mikor kapok én itthon olyan szép cipőket?! soha, valószínűleg...
és a csipkés napernyőm? ugye szzép darab.. *-*
vagy az a gyönyörűséges zöld sütemény, amit vettél Melinda?! : D
..és a Te  "o" büfögésed?
"..Pápa, cápa,.."

emlékszem még a Szt. Márk térre, meg a sok galambra természetesen mindenhol, és a templom padlójának egyenletlenségére, és a lépcsőre, hogy ott ültünk már naplemente  után, és néztük a téren mászkáló embereket, és hallgattuk az egyik helyről kiszűrődő zenét.

és akkor már nagyon fáradt voltam, tudom..

köznapok

teganp megvolt a vizsgafelvétel. bár az irodalomtudomány vizsgámat még nem tudtam felvenni, nincs rá időpont.. mondjuk ez csak természetes, minek is rohanni? az ember folyton csak rohan..
mondják, hogy a tél eljöttével az emberek magukbazárkóznak teljesen, "belső nagytakarítás"? lehet.. a tél olyan tiszta, olyan fagyos, de számomra talán mégis a legbensőségesebb évszak mindközül.
bentről figyeled a külvilágot.
és mikor kimész, mintha megállt volna az idő, mintha minden nap ugyan olyan lenne, pontosan ugyan olyan hideg, és tiszta.
legszívesebben sétálnék ilyenkor az erdőben, de amit talán leginkább tennék, az egy jó kis lovasszánozás. annyira varázsos..

vonat. tegnap is vonatoztam, minden héten minimum kétszer.. mondjuk haladás, a 6 éven keresztül napi szinten való vonatozáshoz képest. egyre inkább leszokok a mávról.. jó azért tegyük hozzá, nem jókedvemből teszem. (:
lerendeztük a gyakorlatot is, már csak az igazolás kell, meg a beszámolót megírni.. jó volt bent! érekes dolog ez, én nem úgy vagyok a középiskolával, mint sokan mások, hogy miután otthagyják csak évek múlva mennek vissza és eltűnődnek, hogy "Uram Isten, itt aztán tényleg semmi sem változot..."
én pont az ellenkezője vagyok, annak ellenére, hogy azért nem viszem túlzásba a bejárást én sem! de mikor leszállok a vonatról és sétálok befelé, annyira természetes. mikor benyitok a nagy ajtón, minden olyan, mintha tegnap lett volna, szó szerint.. a régi ismerősök sem meglepetten néznek, nem úgy, mint akit ezer, meg ezer éve nem láttak, hanem csak moyolsognak, mitha megszokott lenne, mintha minden nap látnánk egymást..
és a beszélgetések is úgy zajlanak. teljes nyugalomban, és a lehető legnagyobb természetességgel. ^^

sosem akarjuk elfeledni egymást, mégis megtesszük..

 Tumblr_lpgttbogxc1qh8q80o1_500_large

2011. november 25., péntek

..

Ez már egyszerűen hihetetlen!!!
ideglevezetés képpen ezt bömbölöm, és bömböltetem. soha többé nem akarok veled ott beszélni, soha!!!

eredet..

Innen jöttem..http://daisyblogja.b13.hu/

a váltás oka elég egyértelmű számomra..
lényeg, a lényeg, hogy szeretnék valami hasonló tevékenységet folytatni ezen a blogon, mint az előzőn.. vagy még aktívabbat! ^^
az első bejegyzések mindig elég félresikerültek szerintem, ezzel sincs másképp'. aztán persze lehet, hogy rosszul gondolom..