és azon az érzésen gondolkodom, ami fél órával ezelőtt telített meg.. asszony leszek. valakié.
ahogy a konyhában álltam egyedül és paníroztam, szólt a zene; ez járt a fejemben. mármint, hogy ez már tisztára olyan! mintha várnék valakit, mintha ezt az ebédet én készíteném már, Neki.. de kinek?
nem, nem! ez nem szomorúsággal töltött el, hanem inkább felismerésként hasított belém..
egyszer asszony leszek. valakié.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése